Valaha nagy kedvencem volt. Igazából nehéz megítélni, hogy mit is gondolnak a komolyzene kedvelői Chopinről. Szép, meg minden, nem? De senki sem veszi komolyan, pedig ez a hozzáállás igazságtalan. Manapság zenész körökben is valamiféle divat nem szeretni a romantikát. Persze nem úgy értve, hogy nem divat vörös rózsával hódítani, hanem legalább részben visszataszítónak illik találni mindazt, amit az a korszak képviselt. Különösen az egyéniség, az egyediség kultusza, ami nem jön be a mai kor emberének. Jobban szeretjük a realitit mint a stilizált szépséget. Ez ugyanúgy megnyilvánul a modern zeneszerzők kudarcaiban, mint napjaink népszerű sztárművészeinek uniformizáltságában. Azért van kivétel, hogy azok kik, mindenki döntse el maga.
Visszatérve Chopinhez, mindössze azért jött elő, mint téma - ugyanis nem szoktam zenét hallgatni, még ilyen népszerű dallamokat sem hehe - mert véletlenül a Youtube-on keresztül értesültem Krystian Zimerman, lengyel zongoraművész amerikai botrányáról és hát teljesen véletlenszerűen rákattintottam az f-moll balladára. Miután végighallgattam, kedvem támadt összehasonlítani más előadók játékával. Ezért imádom annyira a Youtube-ot. Ha úgy van kedvem vicces macskás videókat, vagy akármilyen hülyeségeket nézegetek (erről jut eszembe, most már akár egész filmeket is: csudajó ff régi horrorok vannak, amiket mi is megnézhetünk), ha meg más kedvem van, egymás után egyetlen kattintással meghallgatom 7 előadótól ugyanazt a darabot, hogy legyen rálátásom hehe. Hát ez történt most.
A sorrend nem tükröz semmiféle értékelést, a váligatás természetesen nem teljes, lehet, hogy a számomra legjobban tetsző előadást még meg sem hallgattam...
Chopin: Ballade no.4. f-moll (Zimerman, Horowitz, Rubinstein, Kocsis, Pollini, Richter, Lugansky)
Első meghallgatásra a Zimerman féle előadás tetszett a legjobban, és a Kocsisé a legkevésbé, de ez egyéni ízlésemet tükrözi mindössze. Lehet, hogy következő posztom egy összehasonlítás lesz, meglátom...
